Ez most tényleg komoly? A bíróság be sem fogadta a keresetlevelemet?! Na, tudod ám, hogy ki jöjjön ide még egyszer! – A választottbíróság előnyeiről

Szerző(k): Dr. B. Szabó Gábor | 2018.10.18 | Minden egyéb, ami érdekelheti

Rémtörténeteket hallani ügyvédszakmai körökben arról, hogy az új Polgári Perrendtartás (Pp.) idei hatálybalépését követően a bíróságok milyen jogértelmezés vagy éppen központilag kiadott irányelvek alapján utasítják el a keresetleveleket idézés kibocsátása nélkül. Ez a bosszúságon, és a jogérvényesítés jelentős időveszteségén túl az eljáró ügyvédnek tényleges, az ügyfelére nem terhelhető többletköltséget, illetve károkat okoz (talán elég, ha csak a perilleték ilyen esetben elbukott 10%-ára és a maradék 90% visszaigénylésével járó többletmunkára és további időveszteségre utalunk).

A dolog természetéből fakadóan egy ilyen elutasítás esetén a fellebbezés a legritkább esetben járható út, mert a bírósági jogértelmezés ma még áttörhetetlennek tűnik, továbbá a képviselt ügy és a megbízó érdekei nem viselik el a fellebbezéssel járó jelentős időveszteséget. Ezzel persze az elutasító végzést hozó bíró is tisztában van, vagyis viszonylagos biztonsággal és a gyakorlatban való megmérettetés kockázata, azaz végső soron felelősség nélkül hozhatja meg elutasító végzéseit. Néha-néha már az az érzése támad az „ügyvéd fiának”, hogy mintha ez egyfajta pergazdasági stratégia lenne a bíróságok részéről, radikálisan csökkentendő az ügyhátralékot. Amennyiben ez a cél, úgy gratulálnunk kell, mert az alkalmazott eszköz valóban hatékony. Az igazi kérdés azonban az, hogy nem kéne-e inkább a jogkereső közönség érdekeit a néha elképesztő és a gyakorlati élethez semmivel sem köthető jogértelmezési bravúrok fölé helyezni.

Az ember azt hinné, hogy ilyen körülmények között teljes a kiszolgáltatottsága az állami jogalkalmazással szemben. Ezzel persze nem járunk túl messze az igazságtól, de mégis csak van biztató alternatíva. Ez pedig a választottbíróság intézménye.

Egy választottbírósági eljárás legfőbb előnye az eljárási szabályokban való szabad megállapodásban és a Pp. által előírt kötöttségek teljes hiányában rejlik. Noha az egyes választottbíróságoknak megvan a saját meglehetősén részletes, ugyanakkor észszerű eljárási szabályzata, a felek közös megegyezéssel többnyire még azoktól is eltérhetnek. Amennyiben a szabályzatban nem szabályozott eljárási kérdésben a felek esetleg nem tudnának megállapodni, úgy a választottbíróság saját belátása szerint jár el, figyelemmel a nemzetközi választottbíráskodásban kialakult eljárási elvekre, gyakorlatra és ajánlásokra. A Pp. tehát még mögöttes jogszabályként sem irányadó egy választottbírósági eljárásban, hacsak a felek ebben külön nem állapodnak meg. No, de miért is tennének ilyen butaságot?

Minden választottbírósági eljárás fundamentuma, hogy a feleket egyenlő elbánásban kell részesíteni, és hogy mindegyik félnek lehetőséget kell biztosítani arra, hogy az ügyét előadja. Utóbbit illetően például az új Pp.-szabályok meglehetős deficittel küszködnek a korlátozó szabályok serege miatt. Mindez egy választottbírósági eljárásban elképzelhetetlen.

A választottbíróságok eljárása minden szempontból papír alapú, azaz nélkülözik az e-perek kötöttségeit is. A keresetlevél és az egyéb beadványok esetleges hiányai egyszerűen, rugalmasan és főleg szankciómentesen pótolhatók.

Az eljárási határidőket az eljáró tanácsok rendszerint a peres felekkel egyeztetve, azok indokolt és a másik fél számára aránytalan hátrányt nem okozó kéréseit szem előtt tartva állapítják meg.

Az egyes választottbírósági szabályzatok figyelemmel vannak a felek költségviselési képességeire is. Ennek megfelelően a peres felek a közöttük létrejött ún. választottbírósági szerződésben vagy az ezzel egyenértékű, alapszerződésükbe foglalt választottbírósági kikötéssel akár egyes bíró eljárását is kiköthetik, a háromfős választottbírósági tanács helyett. Amennyiben a felek esetleg nem tudnának az egyes bíró személyében megállapodni (vagy tanács esetén a felek választottbírói a tanács elnökét nem tudnák megválasztani), úgy azt a választottbíróság elnöke vagy a „gesztor” szervezet másik vezetője jelöli ki.

A választottbírósági díjak rendszerint a pertárgy értékéhez igazodnak és néhány díjfajta kivételével nem maximáltak. Így a választottbírósági költségek nagy perérték esetén akár magasabbak is lehetnek, mint az állami bíráskodás jelenleg másfél millió forintban maximált perilletéke, amit viszont az általános tapasztalat szerint általában kompenzál az eljárás rugalmassága és a döntéshozatal gyorsított menete.

További előnye, bár sokak szerint túlzott kockázata is a választottbírósági eljárásnak, hogy szigorúan egyfokú eljárásról van szó, azaz a választottbíróság ügydöntő ítéletével szemben fellebbezésnek nincs helye, az azonnal végrehajtható. Vagyis a taktikai és az időhúzást prioráló pereskedés számára nem ajánlott. Szűk körben és csak tételesen felsorolt esetekben megtámadható ugyan egy választottbírósági ítélet is rendes bíróság előtt, az ilyen perek száma és főleg az ilyen kereseteknek helyt adó ítéletek száma azonban elenyésző.

Összességében elmondható, hogy a választottbírósági eljárásban az eljárási szabályok eredeti rendeltetésük szerint működnek: nem akarnak az anyagi jogszabályok fölébe kerekedni, hanem tudják, hol a helyük, mi a rendeltetésük: éppen hogy az anyagi jogszabályok érvényesülését szolgálják. Egy választottbíró számára az eljárási szabály betartatásának pusztán az a rendeltetése, hogy biztosítsa vele a tényállás megismerhetőségét, a tárgyalás eredményességét és a gyors ítélethozatalt, egyszóval a jogszolgáltatás hatékonyságát. Annál rosszabb ugyanis, se ügyvéd, se ügyfele számára nem képzelhető el, mint amikor egy bírósági tárgyaláson az anyagi jogérvényesítésre egy extrém eljárási szabályértelmezés miatt nem kerülhet sor. Ezt már nem csak igazságszolgáltatásnak, de még jogszolgáltatásnak se lehet nevezni!

Az itthoni viszonyok között leginkább ismert és használt választottbíróságok a következők:

A Magyar Kereskedelmi és Iparkamara mellett működő Állandó Választottbíróság (amelybe 2018. január 1-jei hatállyal beolvadt a Pénz- és Tőkepiaci Választottbíróság, valamint az Energetikai Állandó Választottbíróság)

https://mkik.hu/alternativ-vitarendezes

A Nemzeti Agrárkamara mellett működő Állandó Választottbíróság

https://www.nak.hu/kamara/127-rolunk/valasztottbirosag/34-valasztottbirosag

A Sport Állandó Választottbíróság (a MOB szervezetén belül)

http://olimpia.hu/sport-allando-valasztottbirosag

A Budapesti Ügyvédi Kamara Elnöksége által ajánlott Mintaszabályzat szerint megalakuló és eljáró Eseti Választottbíróság

http://bpbar.hu/per-nelkul/ugyvedek-mint-valasztott-birak/

 

[A szerző maga is gyakorló választottbíró, az MKIK  Választottbíró-ajánlási listáján szereplő szakértő https://mkik.hu/valasztottbiro-ajanlasi-lista-hatalyos-20180201-tol]

 

A blogcikk tájékoztató jelleggel készült, nem minősül egyedi ügyre alkalmazható hivatalos jogi véleménynek vagy jogi állásfoglalásnak. Az Ecovis Hungary Legal a jelen blogcikk egyedi ügyben történő felhasználásáért a jogi felelősségét kizárja.