Felmerülhet a szülő felelőssége, ha a gyermek véleményére hivatkozva nem biztosítja a kapcsolattartást

Szerző(k): Dr. Jean Kornél Dr. Demény Zoltán | 2022.02.24 | Minden egyéb, ami érdekelheti

A Kúria egyik friss döntésében foglalkozott a kapcsolattartásra kötelezett szülőnek a gyermek és a kapcsolattartásra jogosult szülő közötti kapcsolattartás körében felmerülő kötelezettségeiről.

A Kúria döntésében megerősítette azt az általános követelményt, hogy a kapcsolattartásra kötelezett szülő kötelezettsége a kiskorú gyermeket a kapcsolattartásra felkészíteni, ezzel biztosítani a kapcsolattartást elrendelő gyámhatósági vagy bírósági döntés teljesítését.

A tényállás szerint a gyermek 2016. február 25. napján született. 2017-ben a szülők egyezségét a bíróság jóváhagyta, amely szerint a gyermek feletti szülői felügyeleti jogokat az édesanya gyakorolja. Az egyezség arra is kitért, hogy az édesapa a gyermek 3,5 éves korától 4 éves koráig kéthavonta egy hétvégén, a felek két héttel korábbi eltérő megállapodása hiányában a második hónap utolsó hétvégéjén, szombat reggel 9 órától vasárnap este 18 óráig jogosult a gyermekkel kapcsolatot tartani az elvitel és az ottalvás jogával. Az édesanya köteles ezen időpontban a kapcsolattartást az édesapának biztosítani, elvitel esetén később a gyermeket fogadni. A gyermek átadásának és visszaadásának helye az anya lakóhelye. Az elmaradt folyamatos kapcsolattartás az akadály elhárultát közvetlenül követő hétvégén, azonos időtartamban és módon pótlandó.

Az egyezség értelmében az édesapának 2020. január 25–26. napjain lett volna esedékes a kapcsolattartása, azonban az a gyermek megbetegedése okán elmaradt. Az édesapa 2020. február 25-én az elmaradt folyamatos apai kapcsolattartás biztosítása érdekében végrehajtási eljárás lefolytatását kezdeményezte. Az édesapa kérelmében előadta, hogy az édesanya a pótlás kapcsán történt megbeszélésük ellenére 2020. február 8-9-én nem biztosította részére a láthatást, a gyermeket nem vihette el.

A gyámhatóság elrendelte a bíróság döntésének végrehajtását. Figyelmeztette az édesanyát, hogy az egyezségben foglaltakat tartsa be, továbbá előírta, hogy a végzés közlését követően esedékes kapcsolattartásnak a döntésben meghatározottak szerinti időpontban, helyszínen és módon tegyen eleget. Egyidejűleg az édesanyát 30 000 forint összegű pénzbírsággal sújtotta, továbbá kötelezte az édesapa részére az igazolt költségeinek a megfizetésére.

Az ügy végül a bíróságon kötött ki. A törvényszék jogerős ítéletében a gyámhatóság végzését megsemmisítette, és a gyámhatóságot új eljárás lefolytatására kötelezte. Az indokolásában kiemelte, hogy a gyámhatóság nem oldotta fel az édesanya és az édesapa nyilatkozatai közötti ellentmondásokat, kizárólag az édesapa által előadottakat tette az ügy tényállásává. Rámutatott, hogy a gyámhatóság nem vizsgálta meg az ügy elbírálása szempontjából releváns előzményi adatokat, nevezetesen azt, hogy az édesapa korábban nem tett eleget a kapcsolattartásnak, ezért a gyermek és az édesapa között semmilyen körülmények között nem alakulhatott ki kötődés. Fontosnak tartotta azt is kiemelni, hogy ez lett volna az első alkalom, amikor az édesapa több napra elvihette volna a gyermeket.

Az édesapa ezt követően a Kúriához fordult felülvizsgálati kérelemmel, amelyben kérte a bíróság döntésének hatályon kívül helyezését.

A Kúria a felülvizsgálati kérelemnek helyt adva kifejtette, hogy a Ptk. 4:178. § (1) bekezdése alapján a gyermeknek joga, hogy különélő szülőjével személyes és közvetlen kapcsolatot tartson fenn. A gyermeket nevelő szülő vagy más személy köteles a zavartalan kapcsolattartást biztosítani. A (2) bekezdés kimondja, hogy a gyermekétől különélő szülő – ha a bíróság vagy a gyámhatóság eltérően nem rendelkezik – jogosult és köteles gyermekével kapcsolatot tartani. A 4:185. § rögzíti, hogy a kapcsolattartásra vonatkozó határozat végrehajtásáról a gyámhatóság gondoskodik.

A kérelem előterjesztésekor hatályos gyámhatóságokról szóló rendelet alapján a kapcsolattartásra vonatkozó határozat végrehajtása iránti kérelem benyújtásának a kapcsolattartás pótlására, ennek hiányában a kapcsolattartásra – a kapcsolattartásra vonatkozó határozatban – előírt határidő elteltétől, illetve a veszélyeztető magatartás tudomásra jutásától számított 30 napon belül van helye. A gyermek fejlődését veszélyezteti, ha a kapcsolattartásra jogosult vagy a kapcsolattartásra kötelezett a kapcsolattartást rendező egyezségben, illetve a kapcsolattartásra vonatkozó határozatban foglaltaknak önhibáján kívül ismételten nem, vagy nem megfelelően tesz eleget, és ezáltal nem biztosítja a zavartalan kapcsolattartást. Ha a gyámhivatal a fenti szempontok vizsgálata során megállapítja az önhiba fennállását, végzéssel elrendeli a végrehajtást.

A gyámhatóság azonban ebben az eljárásában nem vizsgálhatja a végrehajtás alapját képező döntés jogszerűségét, azt, hogy az abban foglaltak mennyiben szolgálják a gyermek érdekét. A gyermek mindenek felett álló érdekének védelme a kapcsolattartás megvalósítása során biztosítandó, ami aktív magatartást feltételez mind a kapcsolttartásra jogosult, mind az arra kötelezett féltől.

A Kúria megállapította, hogy a gyámhatóság az ügy körülményeit értékelve jogszerűen hozta meg a kapcsolattartás végrehajtását elrendelő végzését. Rámutatott, hogy nem csak a különélő szülő, de a gyermek érdeke is az, hogy a különélő szülőjével tartsa a kapcsolatot. A kiskorú fejlődése is veszélybe kerülhet azáltal, ha a kapcsolattartásra kötelezett nem biztosítja a zavartalan kapcsolattartást.

Az egységes bírósági gyakorlatnak megfelelően a kapcsolattartásra kötelezett szülő, jelen esetben az édesanya kötelezettsége a kiskorú gyermeket a kapcsolattartásra felkészíteni, ezzel biztosítani a kapcsolattartást elrendelő bírósági döntés teljesítését. Nem teheti attól függővé a kapcsolattartás biztosítását az édesanya, hogy az édesapa be kíván-e menni a lakásba vagy sem. A gyermek érdeke azt szolgálja, hogy a szülők együttműködő magatartást tanúsítsanak. Megjegyzi a Kúria, hogy az édesapa pontosan a gyermek érdekében ajánlotta fel azt, hogy az édesanya is tartson velük.

Önmagában tehát az a tény, hogy az édesapa nem akar bemenni az ingatlanba, illetve hogy a perben érintett kiskorú gyermek nem szeretne az édesapjával elmenni, nem mentesíti az édesanyát a kapcsolattartás megfelelő biztosítása alól. Ez a megfelelő biztosítás magában foglalja a gyermek felkészítését is az édesapával való találkozásra. Hangsúlyozza a Kúria, sem az, hogy csak az ajtóban várja a gyermekét az édesapa, sem pedig a gyermek véleménye nem teszi a meghiúsult kapcsolattartást az édesanyának fel nem róhatóvá. Arról pedig helyesen foglalt állást az édesapa, hogy az édesanya az önhiba fennállását alappal vitatni nem tudta.

A blogcikk tájékoztató jelleggel készült, nem minősül egyedi ügyre alkalmazható hivatalos jogi véleménynek vagy jogi állásfoglalásnak. Az Ecovis Hungary Legal a jelen blogcikk egyedi ügyben történő felhasználásáért a jogi felelősségét kizárja.