„Ha kicsi a tét, a kedvem sötét?” – Ismét a nyereményjátékokról

Szerző(k): Dr. Farkas Márton | 2023.04.27 | Fogyasztóvédelem és e-kereskedelem

A témasorozatban készített első írásomban az ingyenesen elérhető promóciós nyereményjátékokra vonatkozó szabályokat, második cikkemben pedig a termékértékesítéssel egybekötött nyereményjátékok szabályait jártam körbe.

A témának ugyanakkor különös apropót ad a Szabályozott Tevékenységek Felügyeleti Hatósága (mint szerencsejáték-felügyeletként eljáró szerv) napokban közzétett közleménye, amely szerint 30 millió forintos bírsággal sújtottak egy magánszemélyt tiltott szerencsejáték lebonyolításáért. A hatóság által vizsgált konkrét esetben a nyereményjátékban egy e-book megvásárlásával lehetett részt venni, majd a játék végén egy balatoni nyaraló került kisorsolásra a résztvevők között.

Az eset legfőbb tanulsága, hogy a szerencsejáték-felügyelet alaposan vizsgálja azokat a nyereményjátékokat is, ahol a szervező leplezni kívánja a szerencsejáték törvény szerinti tétfizetés tényállási elemének megvalósítását (emlékeztetőül: szerencsejáték minden olyan játék, amelyben a játékos pénz fizetése vagy vagyoni érték nyújtása fejében…).

Na és milyen esetben kell arra számítanunk, hogy a felügyelet tétfizetésnek minősíti a termékértékesítésként vagy szolgáltatásnyújtásként meghirdetett részvételi feltételünket?

Nos, a hivatkozott közlemény is elsőként említi, ha a termék szokásos piaci ára és a nyereményjáték szervezője által alkalmazott ár között jelentős eltérés mutatkozik, de hasonlóképp problémás, ha a nyereményjáték lefújása esetére a megfizetett vételár visszajár a „vásárlónak”. 

Utóbbi kritérium kapcsán szükséges kiemelni az egyik legnyilvánvalóbb jelét a szerencsejáték leplezésének: ha a sorsolás lebonyolítása meghatározott számú résztvevőtől függ, annak meghiúsulása esetén pedig nem kerül sor nyeremény kiosztására. Ilyen esetben ugyanis a meghatározott résztvevői szám és a részvételi termékértékesítés vételára alapján nem nehéz kalkulálni a szervezőnél realizálható haszon mértékével, illetve azt összevetni a nyeremény piaci értékével. Mivel jellemzően utóbbi összeg az alacsonyabb, erősen árulkodóvá válik, miért épp az adott résztvevői létszámnál lett meghúzva a sorsolás lebonyolításához szükséges kritikus tömeg.

Amennyiben a promóciós célúnak álcázott nyereményjátékot a hatóság – jellemzően bejelentés alapján indított eljárását követően – szerencsejátéknak minősíti, úgy annak szervezőjét 500 ezer forinttól 100 millió forintig terjedő közigazgatási bírsággal sújtja. A bírság összegének meghatározása során különös figyelmet kap, mekkora haszonnal kecsegtetett a szervező számára a tiltott szerencsejáték lebonyolítása.

Fontos tudni: arra is figyelmeztet a hatóság, hogy közjegyző részvétele a tiltott szerencsejáték sorsolásán nem teszi jogszerűvé a nyereményjátékot, sőt bizonyos szempontból még fokozza is a résztvevők megtévesztését annak kapcsán, legális játékban vesznek-e részt. 

Emlékeztetőül az előző cikkek tartalmából: a jogszerű promóciós nyereményjáték lebonyolításához egyébként sem kötelező közjegyző jelenlétében elvégezni a sorsolást, az csupán egy lehetséges (de nem kötelező) módja a sorsolás „tisztasága” megőrzésének, igazolásának.

Mindezek alapján fokozott körültekintést igényel a nem ingyenes nyereményjátékok lebonyolítása a szervezők részéről, hiszen a fentiekben bemutatott kritikus feltételek megvalósítása esetén biztosan számíthatnak arra, hogy a hatóság sem lesz rest „emelni a tétet”!

A blogcikk tájékoztató jelleggel készült, nem minősül egyedi ügyre alkalmazható hivatalos jogi véleménynek vagy jogi állásfoglalásnak. Az Ecovis Hungary Legal a jelen blogcikk egyedi ügyben történő felhasználásáért a jogi felelősségét kizárja.