Hibás vs. semmilyen – a teljesítés határesetei

Szerző(k): Dr. Hortobágyi Sándor | 2023.07.13 | Minden egyéb, ami érdekelheti

Kerékpár kerék nélkül. Felépült új ingatlan szúnyogháló nélkül. Új kocsi Wunderbaum nélkül. Esetleg váltó nélkül?

Önök hogyan minősítenék ezeket az eseteket? Bicikli egy bicikli kerék nélkül? Mi a helyzet az új házzal, ahol a szerződésben benne van a szúnyogháló mint műszaki tartalom? Hallottak már váltó nélküli autóról? Ugye nem? De olyanról, amiben nincs Wunderbaum, olyanról már biztos, nagy valószínűség szerint az Önöké is ilyen.

Feltételezhetően, amikor a kedves olvasó bemegy a boltba egy Túró Rúdiért, akkor nem okvetlenül az jut eszébe, hogy most én az XY üzletet üzemeltető céggel egy ráutaló magatartással történő adásvételi szerződéskötési folyamatban vagyok, amelynek közvetett tárgya a Túró Rudi. Pedig jogilag erről van szó, jogi helyzetértékelés szempontjából ez a Túró Rudi vásárlás helytálló minősítése.

Hasonlóképpen, a fenti kérdéseknek is van jogi vetülete. A jog világában ezen kérdések a teljesítés/hibás teljesítés/kellékszavatossági jogok rendszerében vizsgálandók. Ezekről a kérdésekről már több cikkben is foglalkoztunk, így egy új aspektusát próbálom vizsgálni az esetkörnek.

Személy szerint jómagam is többször foglalkoztam már azzal a kérdéssel, hogy egy adásvételnél, vállalkozási szerződésnél vagy egyéb hasonló szerződések esetében, amikor a vevő/megrendelő pénzt fizet és ezért cserébe valami „produktumot” vár, hol van az a határ, ahol a termék esetleges hibája már olyan mértékű, hogy nem is beszélhetünk termékről. Jogi nyelvre lefordítva nem történt a szolgáltató részéről teljesítés és nem arról van szó, hogy történt, csak hibásan.

Egy folyamatban lévő perben az eljáró bíróság jogi véleménye szerint a határvonal a „rendeltetésszerű használatnak” való megfelelőség. Alapvetően ezzel a véleménnyel nem is tudok vitatkozni. Valóban, ha egy sportszereket értékesítő cég úgy ad el egy kerékpárt, hogy annak nincs kereke, akkor valójában nem egy kerékpárt adott el, hiszen kerék nélkül az használhatatlan és használatában értékelhetetlen. Ergo, ilyen esetben egy vevő nem a szavatossági jogait fogja érvényesíteni, hiszen a szavatossági jog a jogi értelemben vett teljesítés fogalomhoz kapcsolódik. Teljesítéshez, ami megtörtént, csak hibásan. Kerék nélküli kerékpár esetében ugyanakkor maga a teljesítés nem történik meg, jogi szempontból úgy kell tekinteni az esetet, mintha egy csavart se kaptunk volna.

Ami ugyanakkor kérdéses számomra és felvetődött mint értékelési dilemma, az kettős. Az egyik az, hogy ennek a bizonyos határvonalnak a megtalálása sok esetben nagyon nehéz lehet. Műszaki szakértelmet igényelhet a dolog, így bármely későbbi jogvita esetén problémás a helytálló igényérvényesítési jogalap. Mondhatni, hogy több esetben az igényérvényesítés alatt derül ki az igényét érvényesítő számára, hogy az egész addigi jogi ténykedése nem volt helytálló. Mert például hibás teljesítés jogkövetkezményeit érvényesítette, ehelyett konkrétan a nemteljesítés jogkövetkezményeit kellett volna, vagy fordítva.

A másik kérdés ugyanakkor az első kérdés felpuhítása is egyben: egy jogosult bizonyos körülmények között, véleményem szerint, eldöntheti, hogy mit minősít hibás teljesítésnek akkor is, ha az a teljesítés a rendeltetésszerű használatnak nem felel meg.

Maradva a kerekek példájánál: nagyon szűk mezsgye az, ha felteszem azt a kérdést, hogy egy új autó az egyik kereke nélkül minek minősül jogilag? Nem teljesítette a kereskedő a termék átadási kötelezettségét (hiszen egy autó kerék nélkül, lássuk be, nem meríti ki a rendeltetésszerű használatra való alkalmasság feltételét), vagy teljesítette, csak hibás a teljesítése.

Maradva az említett bírósági logikánál, ebben az esetben – első olvasatra legalábbis – helytállóbb megközelítésnek tűnik az, hogy nem történt teljesítés. Mindannyian érezzük ugyanakkor, amit nem jogi nyelven csak akként tudnánk megfogalmazni, hogy „de most tényleg?”

És tényleg, van abban valami, hogy a jog világának nem szabad elszakadnia a hétköznapi élet józanságától, amit a sokszor emlegetett Alaptörvény 28. cikk akként fogalmaz meg, miszerint a jogszabályok a józan észnek és a közjónak megfelelő, erkölcsös és gazdaságos célt kellene, hogy szolgálják.

Nem biztos, hogy az a fajta jogi megközelítés, amely egy 7-10-15 vagy több millió forintos kereskedelmi értékű termék esetében nemteljesítésnek minősíti azt, ha arról a termékről egy 1-2 százezer forintos, könnyen pótolható rész hiányzik, megfelelő egy ilyen helyzetben. Nyilván nem kötelező egy ügy helytálló jogi minősítésének párhuzamosan járnia a gazdasági racionalitással, de valahol azért nem árt, ha a két függvény legalább nagyjából együtt mozog. Éppen ezért, véleményem szerint, fontos, hogy egy szerződő fél eldönthesse azt, hogy a másik részéről való teljesítést miként értékeli, hiszen lehetséges, hogy egy elfogadott hibás teljesítés esetkörével és annak jogi következményeivel még maga az ügyfél is sokkal jobban jár. Akkor is, ha a szó hétköznapi és jogi értelmében véve ama bizonyos „hiba” akadályozza a rendeltetésszerű használatot.

A blogcikk tájékoztató jelleggel készült, nem minősül egyedi ügyre alkalmazható hivatalos jogi véleménynek vagy jogi állásfoglalásnak. Az Ecovis Hungary Legal a jelen blogcikk egyedi ügyben történő felhasználásáért a jogi felelősségét kizárja.