Jár-e sérelemdíj, ha jogellenesen mondtak fel?

Szerző(k): Dr. Jean Kornél | 2018.04.26 | Munkajog

A bírósági gyakorlatban a munkajogi jogsértések, jogellenes munkaviszony-megszüntetések körében időről-időre felmerül a munkához való jog sérelme, mint „személyiségi jogi” sérelem kérdése és ehhez kapcsolódóan a sérelemdíj iránti igény előterjesztése.

A munkához való jogot a szociális jogok családjába tartozóként kezeli a jogtudomány, és mint ilyet, nem sorolja egységesen az emberi jogok közé, mivel bírói kikényszeríthetősége sokszor kétséges.

A munkához való jog a gazdasági (tulajdonosi, szerződési) szabadságot biztosító jogok korlátjaként jelent meg és alapjogi formálódása még mai is kétséges. Az alkotmányjogászok álláspontja szerint szociális jogként a munkához való jog nem jelent többet, mint az állam cselekvési kötelezettségét egyes gazdasági, szociális területen.

A gyakorlatban a munkáltatók ellen munkaviszony jogellenes megszüntetése miatt indított perekben a munkavállalók gyakran hivatkoznak a Legfelsőbb Bíróságnak egy kilencvenes években közzétett eseti döntésére, amikor a keresetükben sérelemdíj iránti kérelmet is előterjesztenek.

A bíróságnak akkor az volt az álláspontja, hogy a munkáltatónak az a jogellenes intézkedése, amellyel a dolgozót akadályozza, korlátozza a munkaviszony keretében való munkája végzésében, vagy jogellenesen elzárja a dolgozót attól, hogy munkáját végezhesse – a közalkalmazotti, illetve munkaviszonyra vonatkozó jogszabályok megszegésén túlmenően –, az ember személyhez fűződő jogát is közvetlenül sérti.

A Szegedi Ítélőtábla a munkához való jog kérdéskörében később – helyesen – arra az álláspontra jutott, hogy a munkához való jog, mint szociális jog az egyes ember számára nem teremt alanyi jogosultságot meghatározott foglalkozás folytatásához vagy konkrét munkaviszony létesítéséhez, illetve megtartásához.

A munkához (foglalkoztatáshoz) való joggal összefüggésben a munkáltató azzal követhet el jogsértést, ha megszegi a munkaviszony létesítésére, megszüntetésére, továbbá a munkaviszonyból fakadóan a munkavállalót megillető jogokra vonatkozó munkajogi rendelkezéseket.

Arra a következtetésre jutott továbbá, hogy a munkaviszony jogellenes megszüntetése önmagában személyiségvédelmi igényt nem alapoz meg. Nem igényli a polgári jog által védett személyiség védelmét, ha a munkáltató a jogszabályi előírások téves értelmezésével vagy formai előírások megszegésével, de egyébként a személyiségi jogok megsértése nélkül szünteti meg a munkaviszonyt.

A munkaviszony jogellenes megszüntetésére vonatkozóan az Mt. tartalmazza a megfelelő szankciókat, így amennyiben a munkaviszony jogellenes megszüntetése során nem merül fel valamely személyhez fűződő jog tényleges sérelme (hátrányos megkülönböztetés, emberi méltósághoz való jog, jó hírnév, becsület megsértése) úgy – álláspontunk szerint – nincs helye sérelemdíj követelésének munkaviszony jogellenes megszüntetése esetén.

A blogcikk tájékoztató jelleggel készült, nem minősül egyedi ügyre alkalmazható hivatalos jogi véleménynek vagy jogi állásfoglalásnak. Az Ecovis Hungary Legal a jelen blogcikk egyedi ügyben történő felhasználásáért a jogi felelősségét kizárja.