Kintlévősége van? Érvényesítse vagy adja el!

Szerző(k): Dr. Hortobágyi Sándor | 2017.04.25 | Követeléskezelés

Minden cégnek pénzügyi, egyben üzletviteli problémát jelent, ha nemfizető ügyfelei vannak. Egy fennálló követelésállomány mindenféleképpen rontja a versenyképességet, és jelentős adminisztrációs terhet ró a gazdálkodó félre.

A tartozásoktól szabadulni akaró gazdasági szereplőnek egy ilyen helyzetben alapvetően két választása van: vagy értékesíti a követelését, vagy követeléskezelési tevékenységet folytat le.

„Alapfelállás” szerint a kintlévőségek kezelésének elsődleges módja a behajtási eljárás folytatása. Ezen eljáráshoz célszerű egy követeléskezelő iroda szolgáltatását igénybe venni, mivel az tapasztalata és infrastruktúrája révén hatékonyabban tudja érvényesíteni megbízója igényét.

A követeléskezelési tevékenység leginkább említésre méltó hátrányaként annak idő- és költségtényezőjével kell számolni. A behajtás sok esetben különböző igényérvényesítési (eljárási, jogi) szakaszok kötelező lefolytatását jelenti, amelyek legtöbbje eljárási díjak, illetve különböző költségek előlegezésével jár. Ezen kiadások előbb-utóbb megtérülnek a jogosult részére, azonban addig rontják a cashflow-t, finanszírozási igénnyel járnak és pénzügyi erőforrásokat kötnek le.

Mindazonáltal, a kintlévőség „házon belüli” kezelésének (ideértve a megbízott által történt kezelést is) legfontosabb előnye, hogy minden befolyt összeg a jogosultat illeti, és az adóson potenciálisan behajtható teljes összeget megkapja a társaság.

A követelés értékesítése esetén ezzel szemben az előnyök és a hátrányok pontosan a fent leírtak ellentéteként jelentkeznek. Faktoráláskor a jogosult azonnali pénzhez jut, ez kétségtelenül fontos finanszírozási forrást jelenthet, valamint meg lehet szabadulni a vele járó adminisztrációs tehertől is.

Az értékesítés jelentős hátrányát ugyanakkor a kapott vételár jelentheti. Vegyük figyelembe, hogy minden követelés vagy követeléscsomag esetén létezik egy olyan hányados, amely a térülési maximumot jelenti. Mint említettük, házon belüli kezelés esetén a megbízó ezt az összeget előbb vagy utóbb teljes mértékben megkapja, ha a vonatkozó eljárásokat az adósokkal szemben végigviszi.

Egy faktorcég ugyanakkor – tételezzünk a részéről okszerű üzleti magatartást – soha nem fog olyan vételárat kínálni egy adott követelésért, amely ezt a hányadost eléri. Nem nehéz belátni, hogy minden faktorcég profitorientált vállalkozás, és elemi érdeke, hogy a követeléseket a lehető legnyomottabb áron vehesse meg. Ez pedig végső soron oda vezethet, hogy a gazdasági szereplő jelentős összegektől esik el.

A fentiek alapján mérlegelendő az alábbi kérdések:

• Van-e a társaságnak annyi tartaléka, hogy a kintlévőségek megléte ne okozzon likviditási problémát?
• Rendelkezik-e a társaság olyan forrással, amelyet az érvényesítésre tud fordítani, vagy ezen forrást be tudja vonni?

Irodánk ezen fő kérdések megválaszolásával és a szükséges egyéb tényezők figyelembe vételével egyedi megoldásokat kínál partnerei számára. Kérjük, vegye fel velünk a kapcsolatot a www.ecovis.hu oldalon található elérhetőségeink egyikén!

A blogcikk tájékoztató jelleggel készült, nem minősül egyedi ügyre alkalmazható hivatalos jogi véleménynek vagy jogi állásfoglalásnak. Az Ecovis Hungary Legal a jelen blogcikk egyedi ügyben történő felhasználásáért a jogi felelősségét kizárja.