Követeléselengedés kontra pénzeszközzel történő támogatás a társasági adó rendszerében

Szerző(k): Dr. Pályi Zoltán | 2018.03.01 | Követeléskezelés

Jelen cikkünkben szeretnénk felhívni a figyelmet a pénzeszköz támogatás és a pénzkölcsön nyújtásából származó követelés elengedése közti adójogi különbségekre, valamint a velük együtt járó adminisztratív teendőkre.

Véglegesen átadott pénzeszköz/támogatás

A társasági adóról és osztalékadóról szóló 1996. évi LXXXI. törvény 3. számú mellékletének 13. pontjának rendelkezése 2017. január 1-jével szigorodott, ugyanis támogatás, illetve véglegesen átadott pénzeszköz esetében már nem elegendő arról nyilatkozni, hogy a juttatásban részesülő a kapott támogatást elszámolta bevételként és az eredménye, adóalapja e nélkül sem lett volna negatív, hanem a nyilatkozatnak arra is ki kell terjednie, hogy a bevételre jutó társasági adó megfizetésre került.

„3. számú melléklet az 1996. évi LXXXI. törvényhez
A költségek és ráfordítások elszámolhatóságának egyes szabályai

A)
Nem a vállalkozási tevékenység érdekében felmerülő egyes költségek, ráfordítások

13. […] adózó nem rendelkezik a juttatásban részesülő nyilatkozatával, amely szerint a juttatás adóévében a juttatást az eredményében bevételként elszámolta és az adózás előtti eredménye, adóalapja e juttatás következtében elszámolt bevétel nélkül számítva nem lesz negatív, továbbá az e bevételre jutó társasági adót megfizeti, amelyet a társasági adóbevallás elkészítését követően nyilatkozat útján igazol;”

Amennyiben a juttató nem rendelkezik a juttatásban részesülő ilyen tartalmú nyilatkozatával, akkor a 3. sz. melléklet 13. pontja értelmében nem a vállalkozás érdekében felmerült ráfordításnak fog minősülni a juttatás, támogatás. Sajnos tapasztalatból tudjuk, hogy számtalan esetben csak utólag, a bevallás benyújtásakor látszanak a fenti feltételek, és a juttató a támogatás nyújtásakor még csak remélheti, hogy el tudja majd számolni a támogatást, mint a vállalkozási cél érdekében felmerült ráfordítást.

Pénzkölcsön-követelés elengedése

A társasági adótörvény 8. § (1) bekezdésének h) pontjában foglalt rendelkezés kimondja, hogy az elengedett követelés nem minősül adóalap-növelő tételnek (más szóval elismert ráfordításnak tekintendő), ha az adózó olyan belföldi adóalannyal szemben fennálló követelését engedi el, amellyel nem áll kapcsolt vállalkozási viszonyban. E tekintetben nincs szükség semmilyen igazolásra vagy nyilatkozatra a másik fél részéről, hanem elegendő hozzá a juttató egyoldalú jognyilatkozata a követelés elengedéséről.

Mindössze csak eljátszunk a gondolattal az említett két rendelkezéssel kapcsolatban, hogy ha egy gazdasági társaság pénzkölcsönt nyújt egy másik vállalkozásnak, akivel nem áll kapcsolt viszonyban, majd elengedi azt, akkor az elengedett követelés elismert ráfordításnak minősül, míg, ha ezt a pénzeszközt támogatásként nyújtja, akkor rendelkeznie kell a már említett „sokoldalú” nyilatkozattal…

Természetesen az adózás rendjéről szóló törvény rendeltetésszerű joggyakorlásának elve alapján kifogásolható lenne egy eredetileg támogatásnak szánt, de gyakorlatilag követeléselengedéssel történő juttatás, hiszen ez esetben az ügylet célja az adótörvényben foglalt rendelkezések megkerülése lenne, ezért nem javasoljuk senkinek sem, hogy egy támogatást pénzkölcsön elengedésével valósítson meg.

Összegezve a fent leírtakat, úgy gondoljuk, hogy akár követeléselengedés, akár támogatás történt a 2017-es évben, már most célszerű előkészíteni és alaposan áttekinteni a különböző számviteli bizonylatokat, amelyek majd szükségesek lesznek a 2017-es társasági adóbevalláshoz.

A blogcikk tájékoztató jelleggel készült, nem minősül egyedi ügyre alkalmazható hivatalos jogi véleménynek vagy jogi állásfoglalásnak. Az Ecovis Hungary Legal a jelen blogcikk egyedi ügyben történő felhasználásáért a jogi felelősségét kizárja.