Különélő szülő és gyermek kapcsolattartása II. – a kapcsolattartás tartalma és rendezése

Szerző(k): Dr. Bihary Ákos LL.M. Dr. Demény Zoltán | 2021.10.14 | Minden egyéb, ami érdekelheti

A kapcsolattartási jog magában foglalja a gyermekkel való személyes találkozást, a gyermeknek a lakóhelyéről vagy a tartózkodási helyéről rendszeresen, meghatározott időtartamra történő elvitelét, a gyermekkel időszakonként, elsősorban az oktatási szünetek és a többnapos ünnepek időszakában való huzamos együttlétet, és kiterjed a kapcsolat személyes találkozás nélküli fenntartására.

A kapcsolattartás joga – ha a bíróság vagy a gyámhatóság a gyermek érdekében eltérően nem rendelkezik – a fent meghatározott keretek között kiterjed a gyermek meghatározott időtartamú külföldre vitelére is.

A gyermek elvitelével felmerülő kiadások – ha a bíróság vagy a gyámhatóság eltérően nem rendelkezik – a kapcsolattartásra jogosultat terhelik.

A törvény általános jelleggel fogalmazza meg a kapcsolattartás tartalmát, amelyben a különélő szülő és a gyermek között mindvégig a folyamatosságnak kell érvényesülnie. A gyámhatóságról szóló jogszabály kiegészíti a Ptk. általános szabályait azzal, hogy megkülönbözteti a folyamatos, időszakos és felügyelt kapcsolattartást.

A folyamatos kapcsolattartás jelenti a gyermekkel való személyes találkozást a gyermek szokásos tartózkodási helyén, rendszerint otthonában, továbbá az onnan rendszeresen, meghatározott időtartamra történő elvitelt a visszavitel kötelezettségével, és a személyes találkozás nélküli rendszeres kapcsolattartást; részletezve a levelezést, telefonkapcsolatot, ajándékozást.

Az időszakos kapcsolattartás a tanítási szünetek, óvodai zárás és többnapos ünnepek idejére vonatkozó huzamos együttlétet fedi le. Ez magában foglalja azt, hogy a gyermeket a kapcsolattartásra jogosult személy, jellemzően a különélő szülő, külföldre vihesse (rendszerint nyaralás, rokonlátogatás céljából), ugyanakkor a külföldre vitel lehetősége kizárható akkor, ha az áll a gyermek érdekében.

A felügyelt kapcsolattartás célja, hogy biztonságos körülmények között történhessen a kapcsolattartás, a családi kapcsolat kialakítása, helyreállítása. Ilyen esetben meghatározásra kerül az a helyiség, ahol a találkozás megtörténhet (például a család- és gyermekjóléti központ kapcsolattartási ügyeletén), és a találkozást szakember felügyeli, akinek tanácsadása mellett valósul meg a találkozás.

A folyamatos kapcsolattartás nem gyakorolható az időszakos kapcsolattartás ideje alatt, és azon időszak alatt, amikor a gyermeket nevelő szülő tölti együtt a gyermekkel a folyamatosan együtt tölthető időt. Ennek értelmében az iskolai szünetek szülők közötti időbeli megosztása nem teszi lehetővé azt, hogy ezen idő alatt a folyamatos kapcsolattartásra is sor kerüljön, azaz párhuzamosan a két jogcímen nem kerülhet sor kapcsolattartásra.

A kapcsolattartást akadályozó körülményekről a felek késedelem nélkül kötelesek tájékoztatni egymást. A jogosultnak fel nem róható okból elmaradt kapcsolattartást a legközelebbi megfelelő időpontban, de legkésőbb hat hónapon belül pótolni kell.

A kapcsolattartás rendezése főszabály szerint a gyámhatóság hatásköre. A házassági vagy a szülői felügyeleti perben azonban a kapcsolattartásról egyezség hiányában is a bíróság dönt, feltéve, hogy azt a felek valamelyike kéri, vagy a bíróság azt a gyermek érdekében hivatalból szükségesnek látja. Abban az esetben, ha a kapcsolattartást a bíróság 2021. január 1. napját követően szabályozta, a kapcsolattartás megváltoztatását is a bíróságtól lehet kérni.

Ami a bírósági vagy gyámhatósági döntést illeti, az eset összes körülményét mérlegelni kell; a szempontok között elsődlegesen fontos az ítélőképessége birtokában lévő gyermek véleménye a kapcsolattartás módját illetően. A Ptk. részletesen meghatározza, hogy milyen kérdésekre kell kitérni a kapcsolattartásra vonatkozó határozatban; a részletesség a kapcsolattartás végrehajthatósága érdekében – a tapasztalatok szerint – különösen fontos.

Mind a bíróság, mind a gyámhatóság eljárása során elsődleges cél az egyezséggel történő rendezés, és ennek során az ítélőképes gyermek véleményére is tekintettel kell lenni. A gyámhatóságokról szóló rendelet fenntartotta azt a rendelkezést, amelynek értelmében az egyezség létrehozása során a felek és a korlátozottan cselekvőképes gyermek közötti megegyezésre kell törekedni; és nem hagyható az egyezség jóvá, ha az ítélőképes gyermek kifejezetten tiltakozik.

Amennyiben családjoggal kapcsolatos kérdése van, és hatékony megoldására van szüksége, keresse bizalommal az Ecovis Hungary Legal jogi szakértőit!

A blogcikk tájékoztató jelleggel készült, nem minősül egyedi ügyre alkalmazható hivatalos jogi véleménynek vagy jogi állásfoglalásnak. Az Ecovis Hungary Legal a jelen blogcikk egyedi ügyben történő felhasználásáért a jogi felelősségét kizárja.