Miért nem igaz, ami igaz?

Szerző(k): Dr. B. Szabó Gábor | 2017.06.21 | Bizalmi vagyonkezelés

Az öröklési szabályok nagyon egyértelműnek tűnnek, és azt sugallják, hogy a tragikus esemény bekövetkeztekor minden megy, mint a karikacsapás. A Ptk. úgy rendelkezik, hogy „az ember halálával hagyatéka, mint egész száll az örökösre”.  Majd, közel kilencven szakasszal később azt is mondja, hogy „az öröklés az örökhagyó halálával nyílik meg”. Ebből a két axiómaszerű kijelentésből úgy tűnik, hogy az örökhagyó halálával már hozzá is jutunk az örökséghez. Na, ez pont nem így van!

Jogi értelemben persze korrekt a Ptk. szövege, de mindez csöppet sem vigasztalja azt, aki a hagyatéki eljáráson próbálja keresztülverekedni magát ahhoz, hogy hozzájusson az örökségéhez. A gyakorlatban ugyanis az örökhagyó halálával leginkább csak a hagyatéki eljárás indul meg (a hagyatéki leltár összeállítása, a közjegyzői eljárás, a hagyatékátadás), az is csak a maga komótos módján. Ha minden rendben van és nincs semmilyen „csont” az ügyben, az örökösök között sincs olyan vita, ami már a közjegyzői szakaszban is megakaszthatja az ügyet, tehát amikor minden simán megy, alsó hangon akkor is 4-6 hónapig tart, amíg az örökösök hozzájutnak az örökséghez.

Nagyobb és üzletileg is érintett vagyontárgyak (pl. többségi üzletrész vagy részvénycsomag, hasznosított ingatlan, különféle követelések) esetében azonban már ez a 4-6 hónap is rendkívül hosszú tud lenni. A hagyaték tárgyát képező vagyontárgyak ui. ez idő alatt jogi értelemben gazdátlanok. Az örökhagyó már nem, az örökös(ök) pedig még nem tudnak tulajdonosként fellépni és védeni a jogaikat. Ez pedig a hagyatéki vagyontárgyak jogi vagy fizikai avulását és végső soron részleges vagy teljes értékvesztését idézheti elő.

Különösen ez a helyzet a kevésbé tudatos örökhagyók esetében, akik adott esetben milliárdos vagyonokat hagynak hátra akár végrendelet nélkül is, de olyan aktívan működtetett hagyatéki vagyontárgy esetében is, mint egy sok embert foglalkoztató üzem, vagy bármilyen más szolgáltató cég, ahol az örökhagyó nemcsak a fő vagy éppenséggel egyedüli tulajdonos, de egyben a cég vezetője is volt. Távozása alapjaiban rázhatja meg a céget, és ez már nem csak az elhunyt örököseit, de a cég dolgozóit és rajtuk keresztül azok családjait is súlyosan fogja érinteni. Kell-e több bizonyíték arra, hogy egy nagyobb vagyon tulajdonosának a halála nemcsak a család magánügye, s hogy a nagy vagyon többek között a távozás rendezett körülményeinek biztosításában megnyilvánuló társadalmi felelősségvállalásra is kötelez?

A feladat tehát az, hogy megtaláljuk azt az eszközt és módszert, amellyel az ilyen típusú vagyonok folyamatos és fennakadásmentes működtetése a tulajdonos-manager halálával is zökkenőmentesen biztosítható. Szerencsére 2014 óta már a magyar polgári jogban is van ilyen eszköz. Úgy hívják, hogy bizalmi vagyonkezelés, az angolszász „trust” hazai megfelelője, amelynek történetileg és nemzetközileg is az egyik fő rendeltetése, hogy praktikus alternatívát nyújtson a hagyományos öröklési szabályokkal szemben, különösen a nagy vagyonok és/vagy komplex örökösi összetétel esetében.

A bizalmi vagyonkezelési szerződés egyfelől a vagyonrendelő (a fenti példánknál maradva a tulajdonos-manager) és a vagyonkezelő között jön létre még a tulajdonos életében. Tárgya a termőföld kivételével bármilyen ingó és ingatlan dolog vagy jog tulajdonának átruházása és annak a szerződésben megjelölt kedvezményezettek javára történő kezelése és kiadása. A fenti példánál maradva az átadott (vagy ahogy a Ptk. fogalmaz, „rendelt”) vagyon a működő cég üzletrésze vagy részvényei, a kedvezményezett(ek) pedig a vagyonrendelő leendő örököse(i).  A szerződés a vagyon tulajdonjogának átruházásán túl rögzíti a kedvezményezettek személyét, a vagyon kezelésének (működtetésének) elveit és a vagyonkezelő által kötelezően betartandó szabályait, a kedvezményezettek személyét és a vagyonkiadás időpontját, esetleg feltételeit és módját. A bizalmi vagyonkezelés révén a vagyonrendelő halála esetén is folytatható a cég eredményes működtetése, de tudatosan és tervezhetően felkészíthető a lehető legkedvezőbb feltételek melletti értékesítésre is. Biztosítható legalább az értékmegőrzés, de a vagyongyarapítás is általánosan elvárható cél. Szemben a hagyományos örökléssel, amelynek során a hagyaték értéke szinte biztosan valamilyen mértékű értékvesztést szenved el.

Javasolom, hogy a témához kapcsolódóan olvasd el a bizalmi vagyonkezeléssel foglalkozó blogbejegyzéseimet is!

A blogcikk tájékoztató jelleggel készült, nem minősül egyedi ügyre alkalmazható hivatalos jogi véleménynek vagy jogi állásfoglalásnak. Az Ecovis Hungary Legal a jelen blogcikk egyedi ügyben történő felhasználásáért a jogi felelősségét kizárja.