Milyen tárgyak tartozhatnak óvadékba a Ptk. és az egyéb jogszabályok alapján?

Szerző(k): Dr. Jean Kornél , Garadnai Tibor | 2024.04.25 | Minden egyéb, ami érdekelheti

Az óvadék sajátos jellege – amelyet a hétköznapi életben is kauciónak neveznek – az óvadéki tárgyak sajátos természetéből fakad. Ebből következően az óvadék lehetséges tárgyául szolgáló vagyontárgyak köre lényegesen szűkebb, mint általában a zálogjog esetében, ami az óvadék szabályozásának alapját képezi a Ptk.-ban.

Óvadékul eredetileg pénz, majd pedig a pénz módjára funkcionáló értékpapírok szolgáltak. Az 1959-es Ptk. 2004. évi módosítása az óvadék tárgyainak lehetséges körét kiterjesztette a bankszámla-követelésre és az ún. pénzügyi eszközökre, a Pénzügyi Biztosítéki Irányelv kiegészítését implementáló 2010. évi módosítás pedig bizonyos hitelkövetelésekre is.

A – már nem annyira új – Ptk. eredetileg nem tartalmazott kifejezett rendelkezést arra, hogy mely vagyontárgyak szolgálhatnak óvadékul. Az óvadék alapítására, valamint az óvadék lényegét alkotó közvetlen kielégítési jogra vonatkozó szabályokból lehetett közvetve megállapítani az óvadék lehetséges tárgyainak a körét. [Ptk. 5:95. § (1) bekezdés, 5:138. § (1) bekezdés]

A Ptk. 2016. október 1-jétől hatályos módosítása ezen változtatott azzal, hogy kifejezetten és tételesen meghatározza, melyek azok a vagyontárgyak, amelyek óvadék tárgyai lehetnek.

A zálogjogi szabályozás rendszerét követve az óvadék lehetséges tárgyait a zálogjog tárgyáról szóló Ptk. 5:101. §-ában kellett volna meghatározni, erre azonban az óvadék alapítására vonatkozó szabályok körében került sor [Ptk. 5:95. § (1) bekezdés]. Az óvadék tárgyára vonatkozó különös rendelkezéseket tehát – a szabályozás logikáját megtörve – szerkezetileg elkülönítve találjuk a zálogjog tárgyára vonatkozó általános szabályoktól.

A Ptk. eredeti és módosított szabályozása egyaránt duális jellegű abból a szempontból, hogy egyfelől specifikus módon megnevez óvadékba adásra alkalmas egyes vagyontárgyakat (pénz, fizetésiszámla-követelés, értékpapír), másfelől viszont utaló szabályt tartalmaz, amely arról szól, hogy külön jogszabály meghatározhat olyan további vagyontárgyakat, amik szintén óvadékul szolgálhatnak. [Ptk. 5:95. § (1) bekezdés c) pont]

Ennek oka, hogy a pénz- és tőkepiacon kialakultak olyan „termékek” és „eszközök”, amelyek meglehetősen heterogének és polgári jogi szempontból nehezen értékelhetőek. Ezért maga a Ptk. csak azokat a vagyontárgyakat nevesíti, amelyek hagyományosan óvadékul szolgálnak, és amelyek jogi természete polgári jogi szempontból egyértelműen meghatározható.

Annak rögzítését, hogy az ezen a körön kívül eső pénzügyi eszközök közül melyek lehetnek óvadék tárgyai (valamint hogy az ilyen óvadék alapítására, működésére és érvényesítésére milyen sajátos előírások vonatkoznak), speciális jogi szabályozásra utalja. Ezt a külön szabályozást jelenleg a befektetési vállalkozásokról és az árutőzsdei szolgáltatókról, valamint az általuk végezhető tevékenységek szabályairól szóló 2007. évi CXXXVIII. törvény (Bszt.) 57. § (7)–(8) bekezdései tartalmazzák, amelyek kimondják, hogy az ott meghatározott pénzügyi eszközök óvadék tárgyai lehetnek.

Az óvadék lehetséges tárgyainak körét tehát a Ptk. és a vonatkozó külön szabályok együtt állapítják meg.

A blogcikk tájékoztató jelleggel készült, nem minősül egyedi ügyre alkalmazható hivatalos jogi véleménynek vagy jogi állásfoglalásnak. Az Ecovis Hungary Legal a jelen blogcikk egyedi ügyben történő felhasználásáért a jogi felelősségét kizárja.