(Natura) 2000-rel a bányavállalkozók ellen?

Szerző(k): Dr. Bihary Ákos LL.M. | 2017.07.03 | Környezetvédelem és hulladékgazdálkodás

Veszélyes tendencia alakulhat ki, amennyiben egy, a környezetvédelmi hatóság által bányászati kártalanítással kapcsolatos ügyben képviselt álláspont átmenne a bíróság törvényességi szűrőjén.

A jelen cikk alapját és apropóját képező ügyben a bányavállalkozó nem kapott egy már meglévő bányatelek bányászati tevékenységgel még nem érintett részére működési engedélyt mondván, hogy a kérelemmel érintett területek Natura 2000 területnek minősülnek.

Azon túlmenően, hogy a hatóság az engedélyt nem adta meg, a bányavállalkozó részére fizetendő kártalanításról sem döntött, sőt, arra az álláspontra helyezkedett, hogy a bányavállalkozót a bányászatról szóló törvény alapján nem is illeti meg kártalanítás, hanem azt a természetvédelmi előírások alapján igényelheti, vagy igényelhetné.

Igen ám, de ezen előírások jelentősen kedvezőtlenebbek a bányavállalkozóra nézve, mint a bányászatról szóló törvény előírásai.

Mik a lényeges különbségek? Egyáltalán nem elhanyagolható feltételekről beszélünk.

A bányászati kártalanítás – az egyszerűség kedvéért nevezzük most így – feltétele, hogy legyen már megállapított bányatelek, melynek egészét, vagy meghatározott területét még a bányabezárási műszaki üzemi terv benyújtása előtt nyilvánítsák kivett hellyé.

A kivett hely pedig az, ahol bányászati tevékenységet a kivettség tárgya szerint hatáskörrel rendelkező illetékes hatóság hozzájárulásával, az általa előírt külön feltételek megtartásával szabad folytatni. Kivett helynek minősül a törvény taxatív felsorolásán túlmenően az a terület, amit jogszabály a bányászati tevékenység tekintetében annak minősít (fontos megjegyezni, hogy Natura 2000 területen nem de iure tilos a bányászati tevékenység, hanem azt természetvédelmi hatóság hozzájárulásával, az általa előírt külön feltételek megtartásával lehetséges folytatni).

Ezzel szemben a természetvédelmi kártalanítás feltétele jelentősen összetettebb, szükséges egy korlátozó, vagy tilalmat megállapító hatósági intézkedés, amely miatt jelentős mértékű termelésszerkezet-változás jön létre, és ezzel tényleges károk keletkeznek.

Különösen a termelésszerkezet-változás, mint feltétel lehet fájó a bányavállalkozók számára, hiszen ha csak abba belegondolunk, hogy a bányászati kártalanításhoz nem szükséges ténylegesen bányászati tevékenységet végezni, elegendő egy már megállapított bányatelekkel rendelkezni, egyértelműen látható, hogy egy sokkal szigorúbb feltételt kellene teljesíteni és igazolni a kártalanítás igényléséhez.

A bírói gyakorlat ugyanis abban egységes, hogy a termelésszerkezet-változás eleve valamely ténylegesen kifejtett tevékenység, termelés valóságos megváltoztatását jelenti, vagyis nem elegendő hozzá a tevékenység végzése feltételének a fennállta, jelen esetben a megállapított bányatelek megléte (BH2009.315).

A bányatelek megállapítása azonban olyan elvi jog, amely az ásványi nyersanyag jövőbeni kitermelését, megóvását, illetve a bányatelek jogosítottjának ehhez fűződő kizárólagos jogát biztosítja, így védelme minden szempontból, így a kártalanítás szempontjából is kiemelten fontos.

Nyilvánvaló, hogy egyes esetekben – és ilyen eset egyértelműen lehet a környezet- és a természet védelme is – elkerülhetetlen, hogy a már megállapított (és forgalomképes vagyoni jogot hordozó) bányatelek területét utólagosan, különös prioritást élvező érdekből csökkenteni, a bányavállalkozóra nézve hátrányos módon módosítani kelljen, de a jogbiztonság érdekében rendelkezni szükséges a bányavállalkozót megillető kártalanításról is.

Aggodalomra adna okot, ha a kártalanítás megállapítását és megfizetését olyan hivatkozással lehetne elkerülni, hogy egy nyilvánvalóan bányászati tárgyú ügyben nem a hatályos ágazati jogszabály, jelen esetben a bányászati törvény, hanem egy szubszidiárius – bár nyilvánvalóan fontos, de speciális ügyekben nem alkalmazható – jogszabály alapján kényszerülnének a bányavállalkozók jelentős, és számos esetben eleve bizonyíthatatlan többletfeltételek igazolására.

Létezik azonban olyan, analógiaként alkalmazható jogeset (14/13-H-KJ-2016-2. számú bírósági határozat), melyben megállapításra került, hogy annak ellenére, hogy egy ügyben az érintett terület Natura 2000 területnek minősül, bányászati ügyben a bányászati törvény előírásait kell alkalmazni, nem pedig a Natura rendelet, és ez alapján a természetvédelmi kártalanításról szóló jogszabály (276/2004. (X. 8.) Korm. rendeletet) feltételeit.

A fentihez hasonló problémával forduljon bizalommal az Ecovis Hungary Legal jogi szakértőihez!

A blogcikk tájékoztató jelleggel készült, nem minősül egyedi ügyre alkalmazható hivatalos jogi véleménynek vagy jogi állásfoglalásnak. Az Ecovis Hungary Legal a jelen blogcikk egyedi ügyben történő felhasználásáért a jogi felelősségét kizárja.