Nem vettek fel, mert messze lakom? – Az egyenlő bánásmód megsértése a földrajzi alapú diszkrimináció miatt

Szerző(k): Dr. Molnár Gergő Zsolt | 2017.12.14 | Munkajog

Állásinterjú esetén óhatatlanul is felmerül a munkáltatóban a kérdés, hogy a jelentkezőnek hol van a lakóhelye, mennyi időt vesz igénybe a munkába járás, illetve ennek milyen költségvonzata van a munkáltató részéről a munkába járás finanszírozása kapcsán. Fontos kérdés tehát, hogy a munkáltató szelektálhat-e a jelentkezők között, azok lakóhelye alapján.

A munkába járás költségtérítésének szabályait jogszabály, a 39/2010 (II.26.) Korm. rendelet szabályozza. A rendelet részletesen szabályozza, hogy a munkáltatónak milyen összegű költségtérítést kell nyújtani a munkavállaló részére, a munkába járás elősegítése érdekében. Ennek keretében alapvetően elmondható, hogy minél messzebb van a munkavállaló lakóhelye, minél nehezebben megközelíthető a munkahely, annál magasabb összegű a költségtérítés is.

A munkáltatónak tehát az az érdeke – költséghatékonysági, de munkaszervezési szempontból is – hogy olyan munkavállalót vegyen fel, akivel kapcsolatosan minél alacsonyabb a járulékos költségek összege, minél közelebb van a munkahelyhez a lakóhelye. Ez a gyakorlat azonban hátrányos helyzetbe hozza a távol lakó, akár azonos képességekkel rendelkező munkavállalókat, és az egyenlő bánásmód követelményébe ütközhet.

Az egyenlő bánásmódról szóló jogszabály nevesít több védett tulajdonságot – pl. nem, faj, vallás, életkor stb. – amelyek kapcsán tilos a hátrányos megkülönböztetés. Ezen túl szabályozza a törvény az ún. egyéb helyzet kategóriát is, amely azokra a tulajdonságokra vonatkozik, amelyek ugyan nincsenek nevesítve a törvényben, de a gyakorlatban felmerülhetnek – ilyen például az iskolai végzettség, egy nemkívánatos személlyel való rokoni kapcsolat, de a lakóhely, a földrajzi távolság is ide tartozik.

Abban az esetben tehát, ha a munkáltató a pályázók között, azok lakóhelye alapján tesz különbséget, és a távol lakó jelentkezőt emiatt nem veszi fel, jogszabálysértést követ el – nem lehet a földrajzi távolság miatt diszkriminálni a munkavállalókat, és amennyiben ez bizonyítást nyer, úgy a munkavállaló akár kártérítésre is jogosult lehet.

Természetesen azonban előfordulhatnak olyan kimentési okok, ami miatt indokolt lehet az ilyen megkülönböztetés. Nem állapítható meg hátrányos megkülönböztetést például akkor, amikor egy kórházba betegszállítónak jelentkező férfinél a lakóhelyet is figyelembe vették, és ez alapján kizárták a jelentkezők köréből. A konkrét esetben ugyanis a készenléti szolgálatban, munkavégzésre való berendelés esetén elengedhetetlenül fontos lehet a rövid időn belül való munkára jelentkezés, a munkakör jellegénél fogva ugyanis minden késedelem súlyos következményekkel járhat.

Minden esetben tehát alaposan meg kell vizsgálni azt, hogy mi volt az elutasítás oka – ennek megállapítása érdekében az Egyenlő Bánásmód Hatósághoz is lehet fordulni, de polgári peres eljárást is lehet indítani – mindenképpen érdemes azonban figyelembe venni, hogy az ilyen megkülönböztetés bizonyítása nehézkes, ezért javasolt minden esetben jogi szakértővel egyeztetni a lépések megtétele előtt, akár az esetleges bizonyítékok beszerzése során is.

A blogcikk tájékoztató jelleggel készült, nem minősül egyedi ügyre alkalmazható hivatalos jogi véleménynek vagy jogi állásfoglalásnak. Az Ecovis Hungary Legal a jelen blogcikk egyedi ügyben történő felhasználásáért a jogi felelősségét kizárja.