Nyugdíj részmunkaidő esetén: duplán rosszul járhat?

Szerző(k): Dr. Jean Kornél , Dr. Fehér Attila | 2019.03.07 | Munkajog

A köztudatban számos téves információ kering azzal kapcsolatosan, hogy a részmunkaidő milyen befolyással van a nyugdíjkorhatár betöltésére, illetve a nyugdíj összegére. Figyelemmel arra, hogy a nyugdíjjogszabályok értelmezése nem könnyű feladat, cikkünkben igyekszünk tisztázni a kérdést, hogy mi az összefüggés a nyugdíj és a részmunkaidő között.

Először is érdemes tisztázni, a részmunkaidőnek nincs jelentősége abból a szempontból, hogy a munkavállaló mikor mehet nyugdíjba: a részmunkaidőben eltöltött munkaviszony nyugdíjjogosultság szempontjából nem arányosítható. A nyugdíjjogszabályok alapján öregségi teljes nyugdíjra az jogosult, aki a jogszabályban meghatározott nyugdíjkorhatárt betöltötte (ez az életkor jelenleg 62–65 éves kor, attól függően, hogy a munkavállaló mikor született) és legalább 20 éves szolgálati idővel rendelkezik.

A nyugdíjra jogosultság szempontjából lényegtelen, hogy a munkavállaló a 20 éves szolgálati idejét rész- vagy teljes munkaidőben töltötte, nincs különbség egy év részmunkaidős és egy év teljes munkaidős jogviszony között.

A különbség a nyugdíj összegének megállapítása körében jelentkezhet, azonban – ahogy a későbbiekben kifejtésre kerül – itt sem elsősorban annak van jelentősége, hogy rész- vagy teljes munkaidőben dolgozott a munkavállaló.

A jogszabály alapján az öregségi nyugdíj összege az (elismert) szolgálati időtől és az öregségi nyugdíj alapját képező havi átlagkereset összegétől függ. Minél több szolgálati idővel rendelkezik a munkavállaló, annál magasabb százalékkulccsal számítják a nyugdíj összegét.

Vegyünk erre egy példát:

Ha a munkavállaló 20 év szolgálati idővel rendelkezik, akkor az öregségi nyugdíj összege az öregségi nyugdíj alapját képező havi átlagkereset 53 százaléka lesz.

Ha a munkavállaló viszont 40 év szolgálati idővel rendelkezik, akkor az öregségi nyugdíj összege az öregségi nyugdíj alapját képező havi átlagkereset 80 százaléka.

Tehát a nyugdíj összege annál magasabb, minél több szolgálati idővel és az öregségi nyugdíj alapját képező havi átlagkeresettel rendelkezik a munkavállaló.

De mi a helyzet részmunkaidő esetében? Itt jön a csavar: ha a részmunkaidőben foglalkoztatott munkavállaló munkabére nem éri el a mindenkori minimálbér összegét, akkor a biztosítási időnek csak az arányos időtartama vehető szolgálati időként figyelembe a nyugdíj összegének meghatározása során.

Ez úgy fordulhat elő, hogy a minimálbért mindig a teljes, 8 órás munkaidőhöz mérten állapítják meg (ez 2019-ben bruttó 149 ezer forint), ha valaki például 4 órás részmunkaidőben dolgozik, úgy a munkáltató jogszerűen fizetheti neki a minimálbér felét, bruttó 74 500 forintot.

Ha tehát a munkavállaló részmunkaidős, de legalább a mindenkori minimálbér összegét kapja fizetésként, úgy semmilyen hátrány nem éri a nyugdíj megállapítása során.

Abban az esetben viszont, ha részmunkaidősként a minimálbér összegénél kevesebbet keresett, a nyugdíj összegének meghatározása során csak kevesebb szolgálati idővel számolva fogják megállapítani a nyugdíj összegét.

Ebben az esetben a szolgálati idő és a biztosítási idő aránya azonos a nyugdíjjárulék alapját képező kereset, jövedelem és a mindenkori érvényes minimálbér arányával. Példával élve, ha a részmunkaidős munkavállaló keresete 120 ezer forint, a minimálbér pedig 149 ezer forint, úgy a nyugdíj összegének számítása során egy év munkaviszony kb. csak 9 és fél hónap szolgálati időt fog „érni”.

A blogcikk tájékoztató jelleggel készült, nem minősül egyedi ügyre alkalmazható hivatalos jogi véleménynek vagy jogi állásfoglalásnak. Az Ecovis Hungary Legal a jelen blogcikk egyedi ügyben történő felhasználásáért a jogi felelősségét kizárja.