Számít-e inkasszó esetén a munkabér-letiltás alóli mentesség?

Szerző(k): Dr. Szigeti-Szabó Andrea LL.M. , Dr. Farkas Márton | 2020.10.01 | Követeléskezelés

A természetes személyekkel szemben kezdeményezett végrehajtási eljárások túlnyomó többségében alapvetően két fő forrásból jut hozzá pénzéhez a végrehajtást kérő: az adós bankszámlájára kibocsátott inkasszóból, illetve az adós munkabérét terhelő végrehajtói letiltásból. Ennek megfelelően a végrehajtási eljárások jellemzően ezen két végrehajtási intézkedés megtételével kezdődnek, így előfordulhat olyan helyzet, hogy az adós bankszámlájáról olyan összegek lefoglalása is megtörténik, amelyek a munkabér-letiltás alól mentesek voltak. A vonatkozó szabályok áttekintésével azt vizsgáljuk, érdemes-e ilyen esetben jogorvoslathoz folyamodni?

Mindenekelőtt szükséges rögzíteni, hogy az inkasszó (hivatalos nevén: hatósági átutalási megbízás), illetve a munkabérre foganatosított végrehajtó letiltás két külön végrehajtási cselekmény, így a rájuk vonatkozó szabályok is eltérő helyen és módon szerepelnek a végrehajtási törvényben (Vht.). A legfontosabb különbség, hogy az inkasszó címzettje az adós számlavezető bankja, míg letiltás esetén az adóst foglalkoztató munkáltató, tehát ezen alanyokat terheli a végrehajtói intézkedés teljesítése.

Inkasszó esetén a Vht. 79/A. § (3) bekezdés alapján mentes a végrehajtás alól az öregségi nyugdíj legalacsonyabb összegének megfelelő rész (jelenleg 28.500 Ft), míg ugyanezen § (2) bekezdése alapján mentes az öregségi nyugdíj legalacsonyabb összege és az öregségi nyugdíj legalacsonyabb összegének négyszerese közötti rész 50%-a is. Ha az adósnak több számlája van az adott pénzintézetnél (egyéb folyószámla, takarékbetét), ezt a mentességi szabályt valamennyi számlára együttesen kell alkalmazni, nem pedig külön-külön.

Amennyiben a végrehajtó által kibocsátott inkasszó révén a fenti mentességi szabályok figyelembevétele mellett a teljes követelés nem térül meg, a pénzintézet köteles az inkasszót legfeljebb 35 napra sorba állítani. Ez azt jelenti, hogy a mentességi szabályokat erre az időszakra vonatkoztatva kell figyelembe venni, tehát ha időközben további összeg érkezik az inkasszóval érintett bankszámlára, a pénzintézet a mentességgel nem érintett összeget köteles a végrehajtó részére beszedni.

Ezen a ponton érkezünk el a munkabér-letiltás problémájához: a Vht. 61. § (2) bekezdése szerint ugyanis főszabályként a munkabér 33%-a tiltható le, azzal, hogy a Vht. 62. §-a szerint mentes a letiltás alól a munkabérnek az öregségi nyugdíj legalacsonyabb összegének megfelelő részre.

Amint azt már említettük, a munkabér-letiltás teljesítésért a munkáltató felelős, tehát az adós a munkabérét már a letiltással csökkentett mértékben kaphatja meg a munkáltatójától. Viszont onnantól kezdve, hogy az adós a letiltott összeggel csökkentett munkabéréhez hozzájutott, a munkabér-letiltás szabályai már nem alkalmazhatók a csökkentett munkabér további sorsát illetően, így a pénzintézet sem köteles figyelembe venni, hogy a bankszámlára esetlegesen a munkabér-letiltás alól mentes összeg kerül jóváírásra.

Amennyiben tehát az inkasszó sorba állítására vonatkozó 35 napos időszak alatt a bankszámlára úgy érkezik munkabér-letiltást követően kiutalt összeg, hogy annak eredményeképp a bankszámla-egyenleg meghaladja az inkasszó alól mentes összeget, a pénzintézet jogszerűen vonja el a mentességgel nem érintett összeget, függetlenül annak forrásától.

Mindezek alapján nem vezethet eredményre a végrehajtó vagy a pénzintézet ezzel kapcsolatos intézkedésével szembeni jogorvoslat igénybevétele sem, ehelyett célszerűbb lehet a végrehajtást kérőnél kezdeményezni ezen végrehajtási cselekmények együttes alkalmazásának feloldását az időközbeni megtérülésre figyelemmel.

A blogcikk tájékoztató jelleggel készült, nem minősül egyedi ügyre alkalmazható hivatalos jogi véleménynek vagy jogi állásfoglalásnak. Az Ecovis Hungary Legal a jelen blogcikk egyedi ügyben történő felhasználásáért a jogi felelősségét kizárja.