Tanúként idézett a bíróság, most akkor ugrott egy nap szabadságom?!

Szerző(k): Dr. Szigeti-Szabó Andrea LL.M. | 2018.08.23 | Munkajog

A csillagok szerencsétlen állásán kívül nem szükséges különösebb összetevő ahhoz, hogy ártatlan külső szemlélőből egy jogvita vagy éppen egy büntetőügy elbírálásához szükséges információval rendelkező tanúvá váljunk. Bár a tanúzás alapvető állampolgári kötelezettség, az idéző végzés érkezése keveseket tölt el örömmel és büszkeséggel, amely talán valamelyest orvosolható, ha megismerjük a tanúzáshoz kapcsolódó jogainkat és kötelezettségeinket – ezúttal a munkajog szemszögéből.

Ha túltesszük magunkat az első sokkon, amit a bíróság előtti megjelenés réme okozott bennünk, gyorsan szembesülhetünk a következő nehézséggel is: el fognak engedni a munkahelyről vagy muszáj lesz szabadságot kivennem? Ahány munkahely, annyiféle gyakorlat, ezért vegyük inkább sorra, milyen kötelezettségeknek kell megfelelnie a munkáltatónak és a munkavállalónak egy ilyen helyzetben!

Mindenekelőtt szükséges rögzíteni, hogy a tárgyalásra idézett tanúnak az idézésben megjelölt helyszínen és időpontban megjelenési kötelezettsége áll fenn, amely alól csak alapos okkal mentheti ki magát. Az idézés figyelmen kívül hagyása esetén bírság kiszabására, vagy akár a távolmaradó tanú rendőrségi elővezetésére is lehetősége van az illetékes bíróságnak, ezért nem túl célszerű egy vállvonással elintézni a tanúzási kötelezettséget – még akkor sem, ha ezt a „megoldást” a munkáltató nyomására választjuk.

Felmerülhet a kérdés, hogy alapos okkal menti-e ki magát a munkavállaló, ha munkavégzési kötelezettségére hivatkozással nem jelenik meg a bíróság által megjelölt meghallgatási időpontban. Nos, ha így lenne, talán egyetlen munkáltató sem járulna hozzá alkalmazottja távollétéhez, ezért a munka törvénykönyve az alábbi, munkáltatóra nézve kötelező kedvezményben részesíti a munkavállalót: „A munkavállaló mentesül rendelkezésre állási és munkavégzési kötelezettségének teljesítése alól … bíróság vagy hatóság felhívására, vagy az eljárásban való személyes részvételhez szükséges időtartamra. [Mt. 55. § (1) bek. i) pont]

Ezt a munkavállalói jogosultságot azonban a gyakorlatban számos munkáltató azzal a feltétellel engedi gyakorolni, hogy a tanúként idézett munkavállalót szabadság kivételére utasítja a tanúzással érintett munkanap(ok) vonatkozásában. Bár a munkáltatók előszeretettel hivatkoznak a szabadság kiadására vonatkozó jogosultságukra – mely szerint évente 7 munkanap kivételével az érintett munkavállaló kérésétől függetlenül adhatnak ki szabadságot – a fenti gyakorlat sérti a munkavállalónak a munkavégzés alóli mentesüléshez fűződő jogát.

Abban az esetben tehát, ha a munkavállaló nem szabad elhatározásából, hanem a munkáltató által szabott feltételek hatására dönt a tanúzással érintett napra vonatkozó szabadság kivételéről, a munkáltató jogsértő módon gyakorolja a szabadság kiadására vonatkozó jogosultságát.

Fontos megkülönböztetni ugyanakkor, hogy a fenti kedvezményből nem következik jogosultság a tanúzással érintett munkanap egészét érintő távollétre, hiszen a törvény csupán a személyes részvételhez szükséges időtartamra korlátozza ezt a lehetőséget. A tanúzási kötelezettség teljesítéséről a munkavállaló kérésére a bíróság igazolást állít ki, amelyben hiteles módon rögzítésre kerülnek az indokolt távollét időtartamának megállapításhoz szükséges adatok.

A tanúzási kötelezettségét teljesítő munkavállaló honoráriumáról sem feledkezik meg a munkajogi kódex, ugyanis a tanúzás miatt kiesett munkaidőre számára távolléti díj jár, amitől ugyan nem lesz gazdagabb a hónap végén, de legalább bérkieséssel nem kell számolnia a bírósági „kaland” eredményeképp.

A blogcikk tájékoztató jelleggel készült, nem minősül egyedi ügyre alkalmazható hivatalos jogi véleménynek vagy jogi állásfoglalásnak. Az Ecovis Hungary Legal a jelen blogcikk egyedi ügyben történő felhasználásáért a jogi felelősségét kizárja.