A vagyonrendelő (Bejegyzés No. 4.)

Szerző(k): Dr. B. Szabó Gábor | 2017.05.02 | Bizalmi vagyonkezelés

A mai és a további legalább három bejegyzésben a bizalmi vagyonkezelői (bvk.) jogviszony szereplőit vesszük sorra. Ezek között lesznek olyanok, akik egyben szerződő felek is (vagyonrendelő és vagyonkezelő), olyan, aki nem szerződő fél, mégis az egész róla szól és körülötte folyik minden (kedvezményezett), és olyan is, akit a Ptk. egyelőre még csak meg sem említ, de aki nélkül, különösen a nagyobb összegű és komplexebb feladatot adó vagyonkezelési projektek ma már el sem képzelhetők (protektor).

A vagyonrendelő személyét a Ptk. nem részletezi és semmiféle korlátozást nem tartalmaz a tekintetben, hogy ki lehet vagyonrendelő. Ebből következően a vagyonrendelő lehet természetes vagy jogi személy, de lehet akár az állam vagy bármelyik önkormányzat is. (Utóbbiakra főleg angolszász jogi területeken van számos példa. Míg az USA-ban pl. az indián rezervátumok szinte kivétel nélkül az állam által alapított és egyúttal kezelt trustok tulajdonában vannak, addig Angliában pl. számos közparkot a helyi önkormányzatok a területükön élő lakosság javára adnak trustba és kezeltetik azt szerződött vagyonkezelővel. Jó lenne tudni, hogy nálunk mi lesz az az első vagyontárgy, amit akár a Magyar Állam, akár valamelyik önkormányzat bvk.-ba ad majd, s hogy főleg mikor.)

A vagyonrendelőt több szempontból is a bvk. urának kell tekinteni. Az ő akarata az, amely beindítja mozgást. Döntése nem csak a jogviszonyt létrehozó aktust (ti. a bvk. céljára történő vagyonrendelést) eredményezi, de a vagyonkezelő személyében is változást idézhet elő azáltal, hogy a vagyonkezelőt másik vagyonkezelő egyidejű kijelölése mellett bármikor visszahívhatja, sőt megfelelő szerződéses kikötés esetén a jogviszony megszüntetéséről is dönthet felmondás formájában. Ugyanakkor figyelemmel kell lennie a vagyonkezelő utasításának tilalmát kimondó szabályra is, azaz el kell tudnia fojtania magában az ösztönös utasítási reflexet, illetve el kell tudnia sajátítania a vagyonkezelővel való kommunikáció más, nem kevésbé hatékony formáit. És itt álljunk is meg néhány mondatra, mert talán ez az egyik legnagyobb pszichés akadály ma még a bizalmi vagyonkezelés tömeges társadalmi elfogadottsága előtt. Hogy is van ez? Átruházom a vagyonom tulajdonjogát egy vagyonkezelőre és még csak nem is utasíthatom őt, sőt adott esetben – ti. ha a szerződés ezt kizárja – még a szerződést sem mondhatom fel?! Vagyonrendelőként milyen formában gyakorolok egyáltalán ellenőrzést a vagyonkezelő működése felett?

A Ptk. valóban kimondja az utasítás tilalmát, de a folyamatos konzultációt és a több szintű kommunikációt természetesen nem tiltja. A vagyonrendelőnek mindenekelőtt a bvk. szerződésben van lehetősége rögzíteni vagyonkezelési irányelveit, vagy abban akár a legrészletesebb módon is meghatározhatja a vagyonkezelő mozgásterét. Utóbbi persze a vagyonkezelő kezének megkötését is jelentheti, ami könnyen megbosszulhatja magát, s amire nézve számos példát ismerünk a nemzetközi irodalomból. Tehát, mint az életben mindenhol, itt is érdemes megtalálni az arany középutat: adjunk egy világos célt a vagyonkezelő számára, de ha már eljutottunk egyszer odáig, hogy megbízunk benne (e nélkül nyilván nem szerződnénk vele), akkor biztosítsunk számára kellő mozgásteret és hagyjuk őt dolgozni. Fogadjuk el – és tán ez a legfontosabb –, hogy az üzletszerű bvk. is „csak” egy üzleti szolgáltatás, ahol a szolgáltatónak az az eminens érdeke, hogy minél hosszabb és eredményesebb (értsd: jövedelmezőbb) kapcsolatot tudjon a vagyonrendelővel kialakítani, aminek első számú feltétele a produkált teljesítmény. Ez a nem üzletszerű vagyonkezelésnél persze némileg másként alakul, vagyis ott az elsődleges szempont nem szükségszerűen a vagyongyarapítás, hanem a vagyon konzerválása és a rendszerint családtag kedvezményezett részére való átadása, kellő időben és formában. De a kétfajta vagyonkezelésre később még kitérek bővebben, néhány bejegyzést követően. Legközelebb a vagyonkezelővel foglalkozunk.

A blogcikk tájékoztató jelleggel készült, nem minősül egyedi ügyre alkalmazható hivatalos jogi véleménynek vagy jogi állásfoglalásnak. Az Ecovis Hungary Legal a jelen blogcikk egyedi ügyben történő felhasználásáért a jogi felelősségét kizárja.