Ásó, kapa … nagy harag? – Az ajándékozott ingatlan visszakövetelése II.

Szerző(k): Dr. Szigeti-Szabó Andrea LL.M. | 2017.09.21 | Ingatlan

Míg a témakörben készített előző bejegyzésemben megvizsgált esetben az ajándékozó körülményeinek megromlása indokolta az ajándék visszakövetelésének lehetőségét, addig a most sorra kerülő esetek többnyire az ajándékozó és a megajándékozott közötti viszony elmérgesedésének következményeiként merülnek fel.

A súlyos jogsértésre vagy feltevés meghiúsulására alapított visszakövetelések jellemzően a családalapítás megsegítésének szándékával juttatott ingatlan ajándékok körét érintik, amikor az ajándékozáskor önmagukat még okkal így nevező örömszülők az idő elteltével mélységes csalódásban részesülnek a megajándékozott(ak) hálája helyett.

Súlyos jogsértésre hivatkozással az ajándékozó akkor követelheti vissza az ajándékot, ha azt a megajándékozott vagy a vele együtt élő hozzátartozója követte el az ajándékozó vagy közeli hozzátartozója rovására. A Ptk. idézett szabálya is reflektál a családi viszályokból eredő visszakövetelések gyakoriságára, hiszen a jogsértés szempontjából nemcsak az ajándékozó és a megajándékozott, hanem ezen személyek meghatározott családtagjai által megvalósított (vagy éppen elszenvedett) jogsértések is megalapozhatják a visszakövetelést.

A súlyos jogsértés kategóriáját nyilvánvalóan kimeríti valamely bűncselekmény megvalósítása, de alkalmas lehet annak megállapítására egyes személyiségi jogi jogsértések elkövetése is. A bírói gyakorlat a megajándékozott erkölcsi kötelességéből kiindulva szigorúbb szemmel értékeli a jogsértő cselekményeket, de önmagában például a tiszteletlen viselkedést vagy a kapcsolattartás elmulasztását ebből a szempontból nem tekintik súlyos sérelemnek.

A Ptk. az ajándékozás erkölcsi dimenzióját szem előtt tartva jelentőséget tulajdonít a megbocsátásnak is, ugyanis nincs helye az ajándék visszakövetelésének, ha az ajándékozó a sérelmet megbocsátotta. A „hallgatás=beleegyezés” elvének analógiáját követve megbocsátásnak tekinti a törvény azt is, ha az ajándékozó megfelelő ok nélkül hosszabb ideig nem követeli vissza az ajándékot.

A bevezetőben említett másik visszakövetelési ok akkor merülhet fel, ha az ajándékozó valamilyen feltevés megvalósulásában (pl.: nagyszülő az unoka egyetemi felvételijében) bízva döntött az ajándékozás mellett, ám ez a feltevés utóbb véglegesen meghiúsult (pl. folyt.: az unoka be sem fejezi a középiskolát, hanem inkább egy tengerjáró luxushajón vállal tartósan munkát). Lényeges törvényi feltétel, hogy ezzel a feltevéssel már a szerződéskötés pillanatában tisztában legyen a megajándékozott is, miként azzal is, hogy a feltevés hiányában nem is került volna sor az ajándékozásra.

Mivel a családi kapcsolatokban is folyamatosan változnak az elvárások egymással szemben, egy feltevésre alapított ingatlan ajándékozás során alapvető jelentőséggel bír annak meghatározása, hogy pontosan milyen feltétel bekövetkezését várja el az ajándékozó. Nincs helye ugyanis visszakövetelésnek az ajándékozó puszta elképzeléseinek vagy reményeinek meghiúsulása esetén, ha azokat kellően határozott formában nem hozza a megajándékozott tudomására.

Mindkét említett visszakövetelési okra igaz, hogy az igényérvényesítés során nemcsak az ajándékba adott ingatlant, hanem a helyébe lépő értéket (pl. továbbértékesített ingatlan vételárát) is köteles visszaadni a megajándékozott, aki akkor mentesülhet ezen kötelezettsége alól, ha a jogsértés elkövetése idején már sem az ingatlan, sem a helyébe lépett érték nincs a birtokában. Utóbbi mentességi feltételhez azonban a megajándékozottnak igazolnia szükséges, hogy mire fordította a befolyt összeget (pl. hitel rendezése, vállalkozás indítása), ugyanis a pusztán létfenntartás érdekében elköltött pénzösszeg visszajár az ajándékozónak.

A blogcikk tájékoztató jelleggel készült, nem minősül egyedi ügyre alkalmazható hivatalos jogi véleménynek vagy jogi állásfoglalásnak. Az Ecovis Hungary Legal a jelen blogcikk egyedi ügyben történő felhasználásáért a jogi felelősségét kizárja.