Elégséges-e a szükséges, avagy néhány gondolat a kötelező környezetvédelmi biztosításról

Szerző(k): Dr. Bihary Ákos LL.M. | 2017.09.08 | Környezetvédelem és hulladékgazdálkodás

Egy korábbi blog-cikkben, melynek témája a környezetszennyezés joghatásainak vizsgálata volt felszámolási eljárás esetén (http://jogado.hu/kornyezetszennyezes-az-adofizetok-zsebebol-rendezve/) arra a konklúzióra jutottunk, hogy végső esetben a központi költségvetést, és így az adófizetők zsebét terhelheti a környezeti károk megtérítése, amennyiben az másra át nem hárítható, illetőleg a károk okozója ismeretlen, vagy a károkozásért való felelőssége nem érvényesíthető

Természetesen mint oly sok esetben, itt sem beszélhetünk általános jelenségről, hiszen csökkenthető a kockázat azon cégek esetén, akik olyan jellegű tevékenységet végeznek, melyek környezetvédelmi biztosítás meglétéhez kötöttek.

De teljes biztonságot jelent-e a környezetvédelmi biztosítás? Sajnos aligha.

A környezet védelmének általános szabályairól szóló törvény (1995. évi LIII. törvény) előírásai szerint a környezethasználó a tevékenységével okozható előre nem látható környezetkárosodások felszámolása finanszírozásának biztosítása érdekében környezetvédelmi biztosítás kötésére kötelezhető.

Ugyanezt a meghatározást veszi át a hulladéktörvény (2012. évi CLXXXV. törvény) is.

Egyértelmű, hogy a jogalkotó a „szennyező fizet” elvéből indult ki, és ezt az elvet kívánja érvényre juttatni, a probléma lényegét azonban véleményünk szerint az adja, hogy a jogszabályi előírás az előre nem látható környezetkárosodások felszámolásához köti a biztosítás megkötését, beemelve ezzel egy olyan szubjektív elemet, ami jelentős jövőbeli kockázatot hordoz, illetve hordozhat magában.

Bár bizonyos esetékben a jogszabály meghatározza a környezetvédelmi biztosítás konkrét összegét (a teljesség igénye nélkül ilyen az elektromos és elektronikus berendezésekkel kapcsolatos hulladékgazdálkodási tevékenységek és az elem- és akkumulátorhulladékkal kapcsolatos hulladékgazdálkodási tevékenységek), egyéb olyan esetben, ahol ez nem került definitíven rögzítésre, hanem a már idézett főszabályt kell alkalmazni, gyakorlatilag a környezethasználóra van bízva az a becslés, melynek eredményeként meghatározásra kerül a tevékenységével okozható előre nem látható környezetkárosodás mértéke, és így az ennek fedezetére elegendő biztosítás összege.

Életszerűtlen azonban, hogy például egy, a kötelező hulladéklerakási járulék összege miatt egyébként is költségérzékeny hulladéklerakó túlbecsülje a tevékenységével okozható környezetkárosodást, és így nagymértékű, ezzel együtt pedig magas összegű felelősségbiztosítást kössön, ugyanakkor a környezeti károk jelentős nagyságrendet képviselhetnek, gondoljunk csak a vörös iszap katasztrófára.

Az előírás lényege pedig pontosan az lenne, hogy megelőzésre, és felelős magatartásra ösztönözzön.

A probléma megoldása és a megelőzés magasabb szintre emelése szükségessé tenné mind a jogalkotó, mind a piaci szereplő környezethasználók, mind pedig a biztosítók hatékony együttgondolkodását és együttműködését.

Bízunk abban, hogy inkább előbb, mint utóbb megvalósul ez a most még talán némileg utópisztikusnak gondolt kooperáció.

A fentihez hasonló problémával forduljon bizalommal az Ecovis Hungary Legal jogi szakértőihez!

Aggodalomra adna okot, ha a kártalanítás megállapítását és megfizetését olyan hivatkozással lehetne elkerülni, hogy egy nyilvánvalóan bányászati tárgyú ügyben nem a hatályos ágazati jogszabály, jelen esetben a bányászati törvény, hanem egy szubszidiárius – bár nyilvánvalóan fontos, de speciális ügyekben nem alkalmazható – jogszabály alapján kényszerülnének a bányavállalkozók jelentős, és számos esetben eleve bizonyíthatatlan többletfeltételek igazolására.

Létezik azonban olyan, analógiaként alkalmazható jogeset (14/13-H-KJ-2016-2. számú bírósági határozat), melyben megállapításra került, hogy annak ellenére, hogy egy ügyben az érintett terület Natura 2000 területnek minősül, bányászati ügyben a bányászati törvény előírásait kell alkalmazni, nem pedig a Natura rendelet, és ez alapján a természetvédelmi kártalanításról szóló jogszabály (276/2004. (X. 8.) Korm. rendeletet) feltételeit.

A fentihez hasonló problémával forduljon bizalommal az Ecovis Hungary Legal jogi szakértőihez!

A blogcikk tájékoztató jelleggel készült, nem minősül egyedi ügyre alkalmazható hivatalos jogi véleménynek vagy jogi állásfoglalásnak. Az Ecovis Hungary Legal a jelen blogcikk egyedi ügyben történő felhasználásáért a jogi felelősségét kizárja.